A nagypapámnak egy kazettát szántam születésnapjára, amire néhány dalt vettem fel, és szerettem volna egy verset is rámondani. Éppen ennek elkészítésén minkálkodtam, amikor hirtelen meglátogatott a barátom. Beviharzott a szobámba, és rám vetette magát. Heves csókolózásba kezdtünk, úgyhogy a versmondás abbamaradt. Másnap persze késésben volt az egész család. A nagy sietségben rögzítettem még a verset, de visszahallgatni már nem maradt időm. Amikor a nagyszüleimnél az ajándékok átadására került sor, a kis unokaöcsém rögtön berakta a kazettát a magnóba, és elindította. A daloknak mindenki örült, közben kedvesen beszélgettünk mindaddig, amíg hirtelen heves sóhajok nem hallatszottak a magnóból. Azt hittem elsüllyedek, de még mindig reménykedtem, hogy talán nem ismerik fel a hangomat. Sajnos ez a remény is szertefoszlott, amikor a barátom hallhatóan a nevemet suttogta. Nem tudtam mást tenni, mint kikapcsolni a szerkentyűt, és azonnal elhagyni a helyiséget.